Csecsebecse

Tíz perce csak sóhajtozok... Álomszerűen gyönyörű kollekciót mutatott be a Dior divatház, igazodva a korábbi évek dívás-hölgyes, elegáns, mégis különleges vonulatához. Galliano mester az élénk, gazdag árnyalatokat natúr színekkel és feketével "hátterezte" (de azért volt egy-két állatmintás darab is...). A nagyon mintás anyagok helyett inkább a textilek struktúrális díszítése volt a hangsúlyos: gyöngyök, hímzések, virágok... Néhány darabbal kapcsolatban erőteljesen déjá vu érzésem volt, de sebaj, annyira szépek a ruhák, hogy efölött szemet hunyok.

Amivel abszolút érdemes számolni: elő a szépséges fehérneműkkel! Galliano nemcsak az áttetsző anyagok alatt mutatta meg a fűzőket, melltartókat, harisnyatartókat, hanem főhelyre emelte őket! Egy kicsit az az érzésem, hogy a modellek "befejezetlenségét" is igyekezett ezzel kifejezni, de azt is el tudom képzelni, hogy a fehérneműknek a jövőben sokkal több szerep jut majd a mindennapi öltözködésben (persze, vannak olyan darabok, amelyeket nem szívesen mutogatna az ember, de egy kombinészabású, csipkés top a kiskabát alatt, vagy a szoknyából kivillanó harisnyatartó szerintem akár még elfogadható is lehet... kellő mértékkel és önkritikával alkalmazva persze).

Néhány fotó a színfalak mögül

A smink talán leghangsúlyosabb, és szintén visszatérő eleme a cicaszerűen, erős fekete tussal kihúzott szem (á la Amy Winehouse) volt, aki még nem tanulta meg rendesen, hogyan lehet ilyet festeni, az gyakoroljon egy kicsit a tükör előtt, szerintem hatalmas divat lesz.

A galériában sok kép, mindenkinek kellemes szórakozást! (akinek elég éles a szeme, biztosan felfedezi az első sorban Marion Cotillard Oscar-díjas színésznőt, a Dior egyik arcát)

Persze nem nagyon, és nem sokat, csak amennyit jól esik...

Mivel felmerült egy hozzászólásban az, hogy a japán nők alapvetően karcsúak, egészségesek - és persze nagyon sokáig élnek -, utánanéztem, milyen oka lehet még ennek a genetikán kívül.

A leginkább kedvelt és ajánlott ételek a barnarizs, a különböző gabonákból készült tészták, a halfélék, a szója (tofu formájában is), a különböző zöldségek és gyümölcsök. Szinte teljesen hiányzik a hagyományos japán étrendből a finomított cukor, a finomított liszt, a kenyér; általában minimális zsiradékot használnak az ételek elkészítéséhez, és húst is viszonylag ritkán esznek. Sokkal jobban kedvelik az apró, ízletes és gyümölcsös desszerteket, mint a krémes, vajas, kalóriadús édességeket.

A japán adagok meglehetősen kicsik, sokkal kisebbek, mint az Európában vagy Amerikában megszokottak.

A reggeli a nap legfontosabb étkezése, és Japánban elképzelhetetlen a miszoleves nélkül (ez eléggé telít).

A japánok rengeteg zöld teát isznak, ami hagyományosan nagyszerű antioxidáns, és - bár hivatalosan nem bizonyították - zsírégető hatással is rendelkezik.

A japánok nagyon sokat gyalogolnak, sétálnak, és az autó helyett előnyben részesítik a biciklit.

Minden lehetőséget megragadnak arra, hogy az ételek ne csak a gyomornak, de a szemnek is gyönyörűséget okozzanak. Az, hogy az ételek színesek, harmonikusan elrendezettek, azt is jelenti, hogy változatosak (pl. sok színes zöldség).

Én személy szerint oda meg vissza vagyok a japán konyháért, imádom a misót és a szusit is, bármennyit meg tudnék enni belőle (viszont nem lehet sokat enni belőle, mert nagyon telít...) A legtöbb Japánban használatos alapanyag itthon is kapható - pl. a nori, azaz a szusihoz használatos algalap, vagy dashi, ami a miso egyik alapanyaga, sőt, instant misót is lehet venni -, és az ételeket elkészíteni sem olyan nehéz.

Uma Thurman a Givenchy Ange ou Demon Le Secret reklámjában - nagyon ötletes, bájos kisfilm szerintem. Az Ange ou Demon új változatában az áfonya, a zöld tea, a jázmin, a vízililiom, a fehér pézsma és a pacsuli jegyei dominálnak.