Csecsebecse

Nem egy új, de egy annál frissebb, nőies illat került ma sorra - egy olyan parfüm, ami szépen, fokozatosan beleeszi magát az ember orrába, és ott is marad, akár egy egész évszakon át.

A Prada Infusion d'Iris parfümje 2007-ben jött ki, és, a honlapon található információk szerint a "harmónia és az egyensúly iránti vágy inspirálta, melyre egy kaotikus világban szükség van". A parfüm megalkotója Daniela Roche-Andrier - többek között a Valentinónak és a Giorgio Armaninak is dolgozott már, úgy nyilatkozott: "ez a parfüm egyetlen jelenlegi trendet sem kíván követni, és nem követ semmilyen sztereotíp leírást arra vonatkozóan, hogy milyennek kell lennie egy nő illatának. Viszont erős és érzéki fátyolként vonja be a viselőjét."

A parfüm főbb jegyei a mandarin, a narancsvirág, a benzoin, a cédrus, a vetiver és természetesen, az írisz.

Egészen furán - és nem jó értelemben - kezdődött a kapcsolatunk, ugyanis, majdnem egy fél fiolányi tesztert sikerült magamra borítanom (egyszerűen nehezen záródott, én meg feszegettem)... de, és ez az egyik legjellemzőbb a parfümre, nagyon lágy és tiszta, egyáltalán nem intenzív az illata, éppen ezért, az a fél fiola meg se kottyant. Ezt a nagyon finom illatfátyol azonban nagyon sokáig megmarad, és nem is oszlik el, maximum egy kicsit letisztul.

Az első pillanatokban picit fanyar, friss, zuhanyzó-illata van a parfümnek, sőt, nem is nevezhető kifejezetten nőiesnek. Viszont az illat alapja nagyon kellemesen virágos, de itt is inkább a friss jegyek érvényesülnek, szinte alig-alig érződik az édeskésség. Egy kicsit talán földes jegyek is érződnek - mintha az esőáztatta föld is ott lenne a virágok szirmai között -, de alapvetően a tisztaság, az írisz tiszta illata, ami dominál. Egyáltalán nem erős, nem erőltetett, semmi drámaiság nincs benne.

Az üveg is olyan, mint maga az illat: semmi fakszni, semmi flancolás, semmi felesleges csicsa.

Nagyon hamar meg lehet kedvelni. Mindenképpen elegáns, letisztult és kifinomult nőnek tudnám elképzelni, elsősorban hétvégére, amikor nem kell semmilyen plusz jelmezbe bújnia... Kifejezetten tavaszi-nyári illat, nyaralásra is ideális, de ha valaki úgy dönt, hogy használni kezdi, akkor valószínűleg hosszú időre "kulcsillatává" válik.   

Ára: 100 ml nagyjából 20 000 Ft.

Lassan három éve - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - vezetek étkezési naplót, és ezt tartom az egyik legjobb módszernek arra, ha valaki tudatosan és egészségesen szeretne táplálkozni. Mindig nyomon tudom követni, hogy mit, mikor (és ált. hogy miért) ettem, meg tudom határozni magamnak a célokat, tudom, hogy hol kell visszafognom magam.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy sokkal kevesebbet eszik, mint valójában: egyszerűen nem vagyunk tisztában sem az adagokkal, sem pedig bizonyos ételek kalóriatartalmával. Emellett, sokkal több cukrot, sót és zsírt eszünk, mint sejtjük, rostból viszont kevesebbet. Az étkezési napló minderre segít fényt deríteni.

Szerintem nem csak annak érdemes vezetnie, hogy mit eszik, aki fogyni szeretne. A sportolóknak (a párom évekig vezette, hogy mikor mennyi táplálékot fogyasztott el, és emellett persze szigorúan felírta az edzéseit is), bizonyos betegségekkel küzdőknek (pl. cukorbetegeknek), az ételallergiásoknak is jót tehet; sőt, azoknak, akik valamilyen nem-is-igazi-betegséggel küzdenek, szintén jó szolgálatot tehet. Azoknak ugyanis, akiknek gyakran ég a gyomra, rossz az emésztése vagy épp migrénesek, mint én, vannak bizonyos ételek, amelyek ún. triggerként, kiváltó okként működhetnek (nálam pl. a vörösbor, a csokoládé lehet ilyen, ha túlzásba viszem...), és a napló segít nekik megállapítani, hogy mely ételekkel kell vigyázniuk.

Mi minden kell az étkezési naplóhoz? Türelem, őszinteség és elszántság, az érzelmi oldalról. Egy kalóriatáblázat, egy füzet vagy számítógépes dokumentum - esetleg speciális program - a technikairól. Az előbbi azért fontos, mert, különösen az első időkben, bizony macerás lehet mindent felírni és mindennek utánanézni, kellemetlen mindent "bevallani" - ok, persze, van akinek ez könnyen megy, de sokan hajlamosak "elfeledkezni" arról az egy-két falat csokiról... A technikai része minimális előkészítést igényel (ha meg programot vagy online naplót vezet az ember, még ez sem kell - nagyon jól használható a fitday, a calorie counter, a sparkpeople, a nutrimirror): egy füzet, vagy egy word/excel dokumentum szuperül megteszi.

Amit én fel szoktam írni, az az adott étel neve és mennyisége kalória-, fehérje-, zsír-, szénhidrát- és rosttartalom; az idő (reggel, este, napközben stb.); az, hogy egyedül ettem vagy társaságban (társaságban hajlamos többet enni az ember); hogy milyen hangulatom volt (az emocionális evőknek nagyon fontos lehet tudni, hogy mi váltja ki náluk a zabálási rohamokat). Emellett, jegyezni szoktam a folyadék mennyiségét (ez csak a vízre, citromos vagy lime-os vízre ill. az ízesítetlen teára vonatkozik, minden más ital a táblázatba kerül, mert van benne kalória, zsír, cukor stb.), az étrend-kiegészítőket és a mozgást is.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Kb így:
Reggeli: 1 banán, 2,5 deci tejeskávé édesítővel, 0,5 l víz (225 kcal; 30 g SZH; 4 g ZS; 6 g F); egyedül ettem; hangulat: feldobott, izgatott; kieg: vitaminok, omega3 - persze, szépen táblázatba rendezve...

Az interneten nagyon jó kalóriatáblázatok vannak (boltban, könyv formátumban is lehet kapni), és egy idő után az ember megtanulja a kedvenc, leggyakrabban evett ételei kalóriatartalmát. Persze, nem lehet minden apróságot felvésni - én ilyenkor mindig kerekítek -, és az is előfordul, hogy olyan ételt eszik az ember, ami nem szerepel a táblázatban - én az esetek nagy részében gyorsan összeadom a recept főbb összetevőit, vagy amiről biztosan tudom, hogy van az adott ételben, leosztom adagokra, és kerekítek... az esetek nagy részében elég, és egy jó kis pacalpörköltnél krumplival tulajdonképpen mindegy, hogy 800 vagy 900 kalóriáról van szó.

Persze, ez sokaknak időrablónak, unalmasnak és feleslegesnek tűnhet, de  van akinek nagyon beválik, és egy idő után el sem tudja képzelni nélküle az életét... Nekem pl. semmi bajom azzal, hogy méricskélek :-)

Kifejezetten örülök annak, ha időnként más ország divatheteiről is találok beszámolót - egyszerűen idegesít, hogy nem nagyon van más, mint Párizs, Milánó, London és New York (legalábbis, ide nem jut el túl sok minden ezen kívül, pedig minél többet lát az ember, annál többet fejlődhet a saját stílusérzéke...) Persze, ezek állnak az európai - és azon belül a magyaros - divatelképzelésekhez a legközelebb, annak ellenére, hogy még mindig eléggé lemaradottnak látom magunkat a külföldi trendekhez képest.

A mexikói divathéten készült fotók nagyon kellemes meglepetést jelentettek - nem mintha azt várnám, hogy ezek a ruhák letaszítják a képzeletbeli (hatalmas) trónról a "nagy" francia, olasz, amerikai vagy brit tervezőket, és nem is olyan nagyon megváltóan csodásak a ruhák, de tényleg szépre sikerültek, nőiesek, romantikusak, és pont annyira túlzók, amennyire ezt a dél- vagy közép-amerikaiakról el tudom képzelni.

A fotókat egyrészt Alberto Rodriguez divatbemutatójáról, másrészt a Noche des Estrellas rendezvényről válogattam, ahol helyi hírességek, színésznők, szépségkirálynők stb. léptek a kifutóra.

Előbb egy kis Phoebe Price megapakk, utána meg a többiek...