Elképesztő közelségben vannak már az ünnepek, és bizony (szerintem) nem én vagyok az egyetlen, aki egy kicsit félve ül le az asztalhoz. Annyi a finom falat, hogy szinte lehetetlen megállni az evést, így pedig elkerülhetetlenné válik az, hogy pár kilót hízzon az ember. Persze, biztosan van olyan, aki tökéletes önuralommal áll ellent a diós-mákos bejgli csábításának, vagy éppen egy zen-szamuráj önfegyelmével megy el naponta három órát sportolni - nekik ajánlanék esetleg egy másik bejegyzést -, sőt, olyan is akadhat, akit minimálisan sem érdekel, hogy mennyit mutat a mérleg, vagy hogy mekkora a nadrágjában lévő méret. De, azt hiszem, legalább annyian lehetnek azok, akik tartanak a nagy evészetektől.

Persze, el lehetne mondani, hogy a karácsonynak nem a zabálásról kellene szólnia, és a szeretetet sütemények nélkül is ki lehet fejezni, és hát úgyis az a lényeg, de szerintem a legtöbb ember nagyon szeret enni, szereti a karácsonyi ételeket (mi például sok olyan fogást eszünk, készítünk karácsonykor, amit máskor nem...), szeret vendégeskedni, és jó érzés leülni a szeretteinkkel egy szépen megterített asztalhoz.

Szerencsére, van néhány olyan módszer, trükk, elmélet (biztosan másoknak is, de ezt most én írom, és sok ötletnek nem lehet megtalálni a gazdáját, vagy csak egyszerűen alapszabálynak bizonyul), amivel - ha teljesen megakadályozni nem is -, de csökkenteni lehet az ünnep következményeként "megtörténő" károkat.

Hogyan is éljük túl a Nagy Karácsonyi Zabálást?

Mozgás, mozgás, mozgás: Az ünnepeknek nem kell feltétlenül a punnyadásról szólni - persze, lehet és kell pihenni, de szerintem nincs rosszabb, mint egész nap a tévé előtt fetrengeni, és bámulni a rettenetes délutáni filmeket (azért tudom ilyen jól, mert csináltam). Mindig el lehet menni sétálni, még a legnagyobb őrület közepette is - a friss levegő ráadásul segít a nyugalom megőrzésében is, még a különösen stresszes időszakokban. Amikor kicsi voltam, akkor szenteste előtt a nagypapám kézen fogott, és alaposan megsétáltatott (a szüleim addig fel tudták díszíteni a fát, és át tudták csempészni az ajándékot a szomszédoktól), nagyon klassz volt a sok fényes ablakot nézni... Párkapcsolatban élőknek javaslom a gyakori szexelést (jó kis kalóriaégető ;-), ha pedig végre esik majd a hó, akkor hógolyózás, angyalkakészítés, hóemberépítés stb; ja, és bármikor be lehet tenni egy tornavideót, vagy csinálni néhány felülést.

Ne indulj el (az asztalhoz) éhesen: Minél éhesebben indulsz el a családi vacsorához, vagy éppen egész nap főztél, és bármit képes lennél benyomni, még az ünnepi lakoma előtt, annyival többet fogsz enni - függetlenül attól, hogy mennyire voltál éhes. Ha ugyanis farkaséhesen ül az ember az asztalhoz, akkor az első percekben (még mielőtt gyomor jóllakottság-üzeneteket küldene az agynak) elképesztő mennyiségű kaját be tud termelni. Egyél meg egy almát indulás előtt, igyál egy nagy pohár vizet, vagy rágcsálj el néhány rosttablettát és igyál egy nagy pohár vizet (az emberek egyébként is kevés rostot fogyasztanak...). Ez segíthet abban, hogy egy kicsit teltebb gyomorral kezdj a vacsorához.

Nem kell mindent megenni: A magyarok hajlamosak szerintem arra, hogy túl sok és túl sokféle ételt tálaljanak (én is), és elég nehéz ellenállni a kínálásnak. Viszont, ha valamit nem szeretsz annyira, vagy nem ízlik annyira, akkor azt egyszerűen hagyd ki, vagy csak néhány falatot kóstolj meg belőle. Az is jó módszer, ha több helyre vagy hivatalos, hogy minden helyen csak egy-egy bizonyos "specialitást" kóstolsz meg - nálam ez a bejgli lesz. Apuéknál fogok enni, anyósomnál épp csak egy falatot, én nem is sütök (főleg, mert anyu allergiás a dióra...). Ja, és megvannak a "kiemelt finomságaim": apukám sajtos-túrós rúdjából inkább eszem, a szaloncukorból viszont inkább nem...

Reformáld meg a recepteket: Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy te magad készíted el az ünnepi menüt, vagy egy részét, akkor érdemes egy kicsit felülvizsgálni a recepteket, és csökkenteni bennük a legfőbb kritikus elemeket (cukor, zsír, finomliszt, só). Lehet, hogy kicsit macerás utánajárni, de ha valakinek ez tényleg fontos, akkor megéri, és a kis lépések is segíthetnek elérni a nagy célt. Nálunk a töltött káposzta sovány húsból készül, rizs nélkül; a pulyka mellé nem krumpli a köret, hanem saláta.

Vigyázz az innivalókkal: Azt, hogy minél kevesebb cukros üdítőt igyunk, mindenki tudja, ám az ünnepek idején az alkoholra is érdemes odafigyelni - egy pohár pezsgőben 113, egy pohár vörösborban 103, egy adag Bailey's-ben 129, egy adag vodkában vagy whiskey-ben 62 kalória van -, mert azt hajlamos elfelejteni az ember... Ezeknél is durvábbak a gyümölcslevekkel, szirupokkal készült koktélok (egy Pina Colada minimum 200 kalória), illetve az igencsak kellemes forró csokoládék. Úgyhogy ne csak azokat tekintsük kalóriabombának, amit rágni kell!

Ne variálj túl sokat: Sok helyen olvastam, hogy a legjobb módszer az adagok kézben/korlátok között tartására, ha kis tányérra tálalunk magunknak, és minden ételből csak egy-két falatot eszünk. Ezzel én nem nagyon értek egyet, illetve, nekem ez a módszer nem vált be: a nagyobb tányérra is lehet kicsi, de gusztusos adagokat tenni (lásd az elegáns luxuséttermek sokszor viccbe illő adagjait), másrészt, a túl sok íz és ételvariáció csak erősíti az éhséget, és sokkal többet eszünk, ha nagyon sok izgalmas dolog kerül a tányérra (ezért van mindig "hely" a desszertnek, és ezért is működhetnek a monodiéták :-D). Az adagokra azonban érdemes odafigyelni: ideális esetben a gyomorba annyi fér, amennyi a tenyeredbe - kényelmesen, nem agyonpúpozva.

Leves, gyümölcs, saláta: A fennmaradó - tehát nem ünnepnapokon - érdemes csak ezen ételeket enni (a levesnél nem a tejszínnel készült krémlevesekre, és nem a "megáll benne a kanál" sűrűségű csülkös bablevesre gondolok). A párolt zöldségek, a könnyű leves, a kevés gyümölcs vagy egy joghurt segít jóllakni, kevés kalóriát tartalmaz, jól emészthető, így egy kicsit tehermentesítheti az elcsigázott emésztőszerveket. (A "cikk-cakk diéta" hívei szerint kifejezetten jót tesz, ha váltogatjuk a napi bevitt kalória mennyiségét - tehát az ünnepi 3000 előtt és után csak 1200-1500-at eszünk -, mert így a szervezetünket folyamatosan "figyelmi" állapotban tartjuk, és sem a bőségre, sem a koplálásra nem készül fel).

A bejegyzésben szereplő ötleteket mindenki csak saját felelősségre próbálja ki. Nem vagyok sem orvos, sem természetgyógyász, sem dietetikus, az információk helyességét/elfogadhatóságát nem tudom garantálni. A tippek, ötletek nagy részét saját magamon, illetve a hozzám közel álló bizalmasaimon teszteltem, és az, hogy nekem (vagy nekik) működik, még nem garantálja azt, hogy másnak is fog.

UI: ez az írás két évvel ezelőtt jelent meg a blogon, de örökérvényű és nagy örömmel írtam; úgyhogy most egy kicsit felújítva megint megkapjátok.