Csecsebecse

Jártamban-keltemben (mert a napokban volt végre lehetőségem arra, hogy kimozduljak otthonról) egyre több nőt látok világos, vékony nadrágban - ami jó, mert nyár van, és meleg, és ez egy szellős, divatos viselet. De. A világos, vékony nadrág alá miért kell olyan bugyit húzni, aminek a teljes vonala (gyűrődésekkel együtt!) átlátszik a nadrágon? A másik dolog, ami fölött nem tudok napirendre térni: a bálnafarok jelenség, azaz, amikor a tanga nagyon csúnyán kilátszik a csíipőfarmer fölött... Mindkettő elég előnytelen és elég csúnya...

Az ilyenekre direkt nem figyelnek oda az emberek, vagy csak óvatlanságról, esetleg kényelmi szempontokról van szó? Vagy nem is érdekli őket a bugyivonal?  

A látható bugyivonalat viszonylag egyszerűen el lehet kerülni: akár tangával, akár francia szabásvonallal (azaz kisnadrágra hasonlító, combra simuló fehérneművel). Megfelelő méretű nadrággal (azaz egy picit bővebbel) vagy varrás nélküli fehérneművel pedig csökkenteni lehet a jelenség előfordulásának esélyét.

A bálnafarok ellen pedig ott a madzagbugyi (vagyis, aminek szalagszerűen keskeny az oldalsó pántja), mert ezt könnyebben lehet a nadrág alá igazgatni; vagy, a csipőre szabott alsónemű.

Ja, és bármennyire is extrémül hangzik, inkább testszínű alsót válasszunk, mint fehéret, az ugyanis kevésbé látszik át a vékony ruhákon, mint a fehér.

Érdekes eszmecsere alakult ki az egyik bejegyzés kommentjei között: pontosan mi számít flipflopnak, és mi nem sorolható oda?

A wikipedia bejegyzése szerint a flipflop műanyag, teljesen lapos talpú, hátul nyitott, mindössze két pántból álló, olcsó lábbeli (persze, megjegyzik, hogy nagyon sok változata van...)

Ha ebből indulok ki, akkor csak a legfelső sorban látható cipők a flipflopok - azok a csattogós-csoszogós papucsok, amelyeket az ember strandon, otthon vagy a közös, edzőtermi zuhanyzókban használ, esetleg akkor kapja fel, ha le kell szaladni a boltba, vagy a ház elé egy csomagért. Szerintem ezek nem elfogadhatóak pl. egy munkahelyen (illetve csak akkor, ha az nagyon laza hely), pláne nem buliba vagy valamilyen elegánsabb rendezvényen. Ehhez egyszerűen túl sportosak.

A leírás szerint nem flipflop (és én is egyetértek ezzel a besorolással): aminek van sarka (legyen az 1 centi vagy 15), aminek a két "első" pántján kívül van pántja hátul vagy a boka körül, drágább anyagból van (pl. bőrből), vagy erőteljesen díszített. Ezeket szerintem nyugodtan lehet munkába, iskolába is felvenni, a magasabb sarkúak esti öltözetnek is megfelelnek, a nagyon elegáns eseményekre azonban hanyagolnám őket.

És akkor a nagy kérdés: a legalsó sorban látható két lábbeli vajon flipflop vagy nem flipflop?

És egy jópofa friss hír: három sminkmester - Laura Mercier, Bobbi Brown és Trish McEvoy - együttműködve a Havaianas céggel, limitált szériájú flipflopokat dobtak piacra. A papucsokból származó bevétel egy részét jótékony célra ajánlották fel.

Egy év különbséggel jött ki a Guerlain két illata, az Insolence és a My Insolence - véleményem szerint ebben az esetben úgy jártak, mint sok filmmel: a folytatást már nem kellett volna megcsinálni. Az Insolence meleg és kellemes édességéhez képest a My Insolence primitívnek tűnt nekem...

A 2006-os Insolence specialitása a "spirális technika"; azaz az illat nem piramisként épül fel, hanem egy lefelé irányuló spirálként, így, ahogy párolog a parfüm, a fej- illetve a szívillat aromái később is érződnek, nem tűnnek el teljesen (remélem, érthető). A főbb jegyek a málna, a bergamott, a citrom és a bogyós gyümölcsök, a szívillatban a narancsvirág, az ibolya és a rózsa, az alapillatban pedig az írisz, a szantál, a tonkabab és a pézsma.

A parfümöt a megalkotója, Maurice Roucel olyan nőnek szánta, aki "gondtalan" és "ironikus elegancia" jellemző rá - ez utóbbi biztosan én vagyok (legalábbis nagyon tetszik a meghatározás, szívesen használnám magamra), úgyhogy örömmel dugtam oda pisze, ám nem plasztikázott orromat az üveghez.

Nos, az illat elsőre nagyon édes, gyümölcsös és egy icipicit fűszeres, elképesztően meleg és simogató hatást kelt - valami, amibe szívesen burkolózik be az ember (de nem télen, mert ahhoz még fűszeresebb illat kellene), vagy szívesen merül el - olyasmi, mint egy érzéki fürdővíz. Utána már csak az édesség marad, nagyon kellemes, erős, de nem gejl (így írják vajon) illat, amit jó szagolgatni, de nehéz viselni, ugyanis tényleg mindent beterít maga körül, de egyáltalán nem tolakodóan. Úgyhogy aki nem szereti, ha méterekről érezni lehet egy parfümöt, az inkább kerülje el. Az illat alapja pedig egy púderes, kicsit a vaníliára emlékeztető kompozíció: erős, édes, de egyáltalán nem kellemetlen. Fejfájósoknak, érzékeny orrúaknak egyáltalán nem ajánlom, mert bármilyen finom is legyen, nagyon erős.

A My Insolence a fentiekhez képest sokkal frissebb, és szerintem primitívebb illat - ezt nem arra értem, hogy mennyi munka van mögötte, vagy mennyi összetevőből áll, csak valahogy leegyszerűsítettnek éreztem. A fő jegyei a málna, a mandulavirág, a jázmin, a tonkabab, a pacsuli és a vanília. Ennek ellenére egyáltan nem édes (elsőre - később az lesz), inkább friss, fűszeres illat, amelyben valahogy nem érzem kiegyensúlyozottnak az összetevőket. A parfümőr szerint ez az illat a "spontán, elbűvölő és nőies" hölgyeknek készült, én viszont inkább azoknak ajánlanám, akik nem szeretik túlbonyolítani az életet.

A reklámkapányhoz az Insolence arcának Hilary Swank kétszeres Oscar-díjas színésznőt választották (a reklám zenéjét a Muse együttes szolgáltatja). Nos, szerintem sem a színésznő, sem a reklám nem adja vissza az Insolence érzést - a My Insolece-hez sokkal jobban illenének.

Ha ajánlanom kellene, akkor az Insolence mindenképpen egy idősebb (30 körüli), kifinomultabb, de javíthatatlanul romantikus nő illata, akit nem zavar (és zavarba is csak a móka kedvéért jön), ha kinyitják előtte az ajtót, vagy rózsacsokrot küldenek neki a munkahelyére - és az sem zavarja, ha "le lehet követni" az illatnyomok alapján, hogy éppen merre járt. A My Insolence sokkal fiatalosabb és szemtelenebb illat, olyan nőknek, akik csak a lelkük mélyén romantikusak, de inkább keménynek akarják mutatni magukat.

Ja, azt kifelejtettem, hogy mindkét illat elképesztően tartós. 24 óra és számtalan kézmosás után még mindig éreztem a csuklómon a parfümöt. A csomagolása pedig gyönyörű.