Jártamban-keltemben (mert a napokban volt végre lehetőségem arra, hogy kimozduljak otthonról) egyre több nőt látok világos, vékony nadrágban - ami jó, mert nyár van, és meleg, és ez egy szellős, divatos viselet. De. A világos, vékony nadrág alá miért kell olyan bugyit húzni, aminek a teljes vonala (gyűrődésekkel együtt!) átlátszik a nadrágon? A másik dolog, ami fölött nem tudok napirendre térni: a bálnafarok jelenség, azaz, amikor a tanga nagyon csúnyán kilátszik a csíipőfarmer fölött... Mindkettő elég előnytelen és elég csúnya...
Az ilyenekre direkt nem figyelnek oda az emberek, vagy csak óvatlanságról, esetleg kényelmi szempontokról van szó? Vagy nem is érdekli őket a bugyivonal?
A látható bugyivonalat viszonylag egyszerűen el lehet kerülni: akár tangával, akár francia szabásvonallal (azaz kisnadrágra hasonlító, combra simuló fehérneművel). Megfelelő méretű nadrággal (azaz egy picit bővebbel) vagy varrás nélküli fehérneművel pedig csökkenteni lehet a jelenség előfordulásának esélyét.
A bálnafarok ellen pedig ott a madzagbugyi (vagyis, aminek szalagszerűen keskeny az oldalsó pántja), mert ezt könnyebben lehet a nadrág alá igazgatni; vagy, a csipőre szabott alsónemű.
Ja, és bármennyire is extrémül hangzik, inkább testszínű alsót válasszunk, mint fehéret, az ugyanis kevésbé látszik át a vékony ruhákon, mint a fehér.
