Ha minden jól alakul, akkor ma elmegyek anyuval vásárolni (mielőtt bárki bármit mond, hetek óta nem voltam, és most tényleg kell - egyébként pedig egyáltalán nem szeretek vásárolni...), és természetesen megkérdeztem a páromat, vegyek-e, nézzek-e neki valami ruhafélét, van-e szüksége valamire.

Azért merem megkérdezni, mert ismerem a méreteit (szerintem ez egy jól működő párkapcsolatban alap), ismerem az ízlését, és tudom, hogy örömmel veszi fel azokat a ruhákat, amelyeket választok neki, még akkor is, ha nem együtt megyünk vásárolni. Ezért ingeket, pólókat, pulcsikat, rövidnadrágot (tehát a "lazább" dolgokat) mindig nézek neki.

A komolyabb dolgokat is általában együtt vesszük meg. Szerencsére, eléggé bízik az ízlésemben, és elfogadja a véleményemet - ez azért is jó, mert így olyan ruhákra is rá tudom beszélni, amelyeket ő nem választott volna ki magának (persze, utána mindig az lesz a kedvenc). És abból a szempontból is működik a dolog, hogy amelyekre én nemet mondok, azt nem veszi fel (vagy csak nagyon korlátozott mértékben, pl. otthonra).

Visszafelé is működik a dolog: általában megmutatom neki, amit fel akarok venni, vagy meg szeretnék venni magamnak, és komolyan odafigyelek a véleményére (igaz, eddig egy két cuccra mondta csak azt, hogy nem szeretné, ha többet felvenném...).

Egyetlen dologról nem tudom leszoktatni: a nagyon csúnya kék zoknijait nem hajlandó kidobni... :-)

Ti hogy vagytok ezzel? Van szabály, amit követtek egy párkapcsolatban, öltözködési szempontból? Teljesen ráhagyjátok a másikra, hogy mit visel, vagy kerekperec megmondjátok neki, hogy mit szeretnétek rajta látni?