Csecsebecse

Elettra Wiedemann a Lancome Tresor in Love parfümjének a reklámarca - az eredeti, kultikus Tresornak pedig az édesanyja, Isabella Rossellini volt.

• Beyoncé Heat: Sejthető volt már a leírásból, a reklámból, az egész "imidzs"-ből, hogy milyen lesz az illat, így aztán nem is volt rám túl nagy hatással. Egyáltalán nem kellemetlen, elég buja, édeskés parfüm, de semmi extra. A maga kategóriájában egészen jó, de összességében felejthető, unalmas és semmitmondó. Ennek ellenére, biztosan lesz olyan, akinek tetszik (mert elég "biztonságos"), és meg is fogják venni. Ami a legjobban zavart, az az üveg: alaktalan és kényelmetlen, nehéz volt megfogni, fújni belőle. Vagy pedig nekem van extrapici kezem, amit kétlek.
• Halle Pure Orchid by Halle Berry: Túlságosan hasonlít az első parfümre, így nekem egyáltalán nem tetszett. Könnyedebb és virágosabb annál, de még mindig nem az igazi.
• Jessica Simpson Fancy: Ez az illat pontosan olyan, mint Jessica maga. Mesterkélt, erőltetett, émelyítően édes, idegesítő és olcsó. Szabályosan rosszul voltam tőle.

Kicsit már előrevetítve a holnapi Parfümpénteket, ezúttal azt szeretném megtudni, melyik volt az első "igazi" parfümötök - túl a Fa dezodoron meg az Impulse Incognitón, ami az én kiskamasz-koromban meghatározó volt.

A kérdés azért merült fel bennem, mert az egyik kézkrém, amit nemrég kezdtem el használni - a piros Garnier - a bőrömön kísértetiesen emlékeztetett az egyik első parfümömre, a Dalissimére. Igazi Proust-pillanatot éltem át az Üllői úton, hosszú percekig szagolgattam a kezemet.

Egyrészt szerencsés, másrészt szerencsétlen volt a gyerekkorom, parfümszempontból. Szerencsétlen, mert anyukám semmilyen illatos dolgot nem viselt el magán (ez ma is így van, általában hatalmas örömujjongással kísérem, ha valami tetszik neki. Legutóbb a Versace egyik új illatára mondta azt, hogy kellemes, de azt, hogy viselje, el sem tudná képzelni), így otthon maximum Nivea volt meg babahintőpor - aztán én lettem az, aki üvegcsékkel árasztotta el a lakást. A szerencse pedig abból adódott, hogy apu sokat járt külföldre (sport miatt), így jó néhány különlegességet hozott, még akkor is, amikor itthon kevés dolgot lehetett kapni.

Az első parfüm, amire emlékszem, az Oilily volt. Aranyos, igazi kislányillat, virágos, színes, vidám üvegben. Aztán jött a romantikus Dalissime, amihez elég sokáig ragaszkodtam. Utána sorban jöttek a többiek - van, amelyiket legalább öt éve használom :) Közben a régiek közül egy-kettő ma már egyáltalán nem tetszik, és vannak olyanok is, melyeket képtelen lennék használni, annyira kötődnek egy-egy emberhez.

Szóval, Brigitte Nielsen, dán színésznő (Stallone és Schwarzenegger mellett is szerepelt valamikor a múlt században), a német Dancing with the Stars-ban próbálkozott azzal, hogy lenyűgözze a zsűrit.

 Itt a próba, lentebb pedig (új ablakban megnyíló módon) a két tánc és az értékelések...

Ma ünnepeljük - ki így, ki úgy - a Föld napját; a tudatosság, az "ökoérzékenység" az elmúlt években a divatban is megjelent. Ráadásul, ez már nem a batikolt-sarus vonal (amivel nincs semmi baj): a nagynevű tervezők között is vannak olyanok, akik tudatosabban választják meg az anyagokat, az elkészítési módszereket vagy a csomagolást.

Az ökodivat tulajdonképpen azt jelenti, hogy olyan ruhákat készítenek, forgalmaznak, melyeknél kiemelkedően fontos a fenntarthatóság, a környezetvédelem, a szociális érzékenység. Az alapanyagok, festékek vagy újrahasznosítottak vagy biotermesztésből származnak (de mindenképpen környezetbarátnak tekinthetők); előnyben részesítik a fair trade termékeket, visszautasítják a kizsákmányoló munkát. A szabásvonalakra az időtállóság, a kombinálhatóság a jellemző - ezek a ruhadarabok nem egy-egy szezonra szólnak, hanem hosszú évekre.

Emellett rengeteget kísérleteznek is az ökodivat képviselői: biológiailag lebomló műanyag cipőtalpak, újrahasznosított anyagokból készült ruhák és ékszerek, új technológiák... természetesen érdekes és divatos tervezéssel karöltve.

Persze vannak olyan ruhadarabok, cipők, melyek inkább csak a kifutóra illenek, de nagyon sok olyan darab is, melyet élvezet nézni és hordani egyaránt - ráadásul, ezek már itthon is elérhetőek, nemrég láttam például a Tescóban biopamutból készült pólókat, a Marks&Spencerben pedig szintén lehet organikus anyagú ruhákat kapni.

Nem kell azonban annyira messzire nyúlni - vagy éppen vásárolni -, ha valaki szeretne környezettudatos és divatos is lenni. A ruhákat kidobás helyett adományozzuk el vagy alakítsuk át; a kézimunkázás, kötés-horgolás is kezd egyre népszerűbbé válni a fiatal korosztály tagjai között is. Mosásnál sem kell mindig a legmelegebb vizet használni, sőt... a szárítógép helyett pedig ott a kellemes napsütés (ami ráadásul utánozhatatlan "aromával" tölti meg a ruhákat :D). Bevásárlásnál pedig a műanyag szatyrok vagy papírtasakok helyett vigyünk magunkkal textilszatyrot vagy kosarat.

Néhány összeállítás, mind ökotudatos tervezőktől és környezetbarát anyagokból:

Tetszik. A dalt is nagyon szeretem, Pamela pedig egyre szimpatikusabb (és kifejezetten jót tesz neki, hogy alaposan fel van öltöztetve).