Eléggé felkapott téma mostanában, nemcsak a nagyobb amerikai magazinokban, de itthon is (sőt, szerintem a szociológusok, pszichológus is rákattantak): a lányok egyre korábban kezdenek el divatőrültként viselkedni, egyre fiatalabbak, amikor diétázni kezdenek, kozmetikushoz járnak, és tízegynehány évesen már pontosan ismerik a nagy márkákat - és persze ki is követelik ezeket maguknak.

Emlékszem, amikor én kislány, illetve tini voltam, egyáltalán nem volt "lényeges" - legalábbis nem a kelleténél jobban -, hogy ki hogy néz ki, ki mennyire márkás göncöket hord, mennyire szőrös vagy mikor járt utoljára a kozmetikusnál. 14-15 éves voltam, amikor megkaptam az első magassarkú cipőmet, kb. ebben az időben jártam először kozmetikusnál (de tulajdonképpen csak azért, mert a szüleim akkor nyitottak egy szalont, nekem meg rettentő mitesszeres volt az arcom, és inkább beültettek a székbe, mint hogy tovább nézzék, ahogy sebesre kaparom magam), és volt olyan osztálytársam, aki a szalagavatón volt először kisminkelve. Nem festettük magunkat az iskolába (vagy csak minimálisan), nem hordtunk tangát, nem volt műkörmünk, az önbarnítóról azt se tudtuk, hogy micsoda, és még sorolhatnám. És nem azért, mert egy világtól eldugott helyen éltünk, vagy mert nem érdeklődtünk a divat iránt - egyszerűen tudtuk hogy még nem nekünk való a dolog. Ez nem volt olyan régen, alig tíz éve... ez alatt a tíz év alatt mégis ekkorát változott a világ?

Bár a Newsweek cikkében egészen elképesztő dolgokat írnak - spa-napok tíz évesen, smink hét évesen, fogyókúra tizenkét évesen -, reménykedem abban, hogy ez csak a "fejlett Nyugat" hóbortja... ám ha körbenézek az utcán, az interneten, akkor épp elég bizonyítékot látok arra, hogy itthon is hódít a fiatalok körében (és itt a nagyon fiatalokra gondolok, nem a saját korosztályomra) a smink, a dögös ruha, a műköröm, a szoli, a hajfestés - pedig a fenekükön még ott a tojáshéj, a mappájukban (mert a táska már nem annyira trendi) a hetedikes tankönyvek. Kicsit elborzaszt, amikor ránézek egy lányra, és nem tudom megmondani, hogy tizenhárom vagy huszonhárom... És, sajnos, ami a külsőségekben megjelenik, az ott van az igényekben és a viselkedésben is: korábban kezdenek el fiúzni, szexuális életet élni, inni, dohányozni, felnőttet játszani, pedig egyáltalán nem biztos, hogy a lelkük is érett erre. Persze, ez a korai "felnövés" leírt és létező dolog, nagyon sok mindennel összefügg, ha jól tudom, a szociológusok igenis foglalkoznak azzal a jelenséggel, hogy manapság az ember korábban nő föl, korábban válik nemileg éretté, és tovább is marad fiatal (akár testileg, akár lelkileg), köszönhetően a jóléti társadalomnak.

Persze, a média hatása egyáltalán nem elhanyagolható (van egyáltalán olyan dolog manapság, amire nem hat a média???), de a szülők felelőssége legalább olyan nagy szerintem. Mert elhiszem, hogy divatosak, sikeresek a tinik életét feldolgozó filmek és sorozatok, annak ellenére, hogy ezeknek már nem feltétlenül a tinédzserek a célcsoportjai (hanem a fiatalabbak), és hogy sajnos egyáltalán nem ártatlan, játékos, szerethető az a világ, amit bemutatnak. De mégis a szülő az, aki megveszi, kifizeti; talán azt lehet mondani, hogy a gyereket maga a szülő - aki enged a könyörgésnek, hisztinek - teszi idejekorán szexuális tárggyá (mert egy kifestett, kihívó ruhában pompázó, a nagyok viselkedését a maga eszközeivel utánzó kicsi lány bizony az az én szememben), vagy ő "kényszeríti rá", hogy túl hamar felnőjön?

Tinisztárok: Taylor Momsen és Miley Cyrus

Lehet-e tenni az ellen egyáltalán, hogy egy kislány szenvedjen a "bébiháj" miatt, vagy hogy egy hetedikest kiutáljanak a többiek, mert nem elég divatos a ruhája? Vagy megállíthatatlan tendencia, hogy tizenhárom évesen piercinget tetessen be valaki (régen, azt hiszem, ezt szülői engedélyhez kötötték, nem tudom, most hogy megy), és érettségire mellplasztikát kérjen? Esetleg a tinik, fiatal lányok túlságosan nagy piacot jelentenek, és egyre több lesz majd a nekik szánt sminkszer, arcápoló vagy éppen kozmetikai kezelés?

Talán csak én látom túl sötéten a helyzetet, és valójában a kislányok tényleg gyermekien ártatlanok, csak a világ változik gyorsan és ők csak megpróbálnak igazodni hozzá? Esetleg itthon nem is olyan vészes a helyzet, csak Ámerikában, Nagy-Britanniában van eltúlozva a dolog? Nem vagyok se prűd, se konzervatív, csak fura és elkeserítő nekem, hogy olyan fiatalon megpróbálnak idősnek látszani... visszatekintve, én sokkal, sokkal szívesebben maradtam volna még gyerek...