Csecsebecse

Írtam már korábban az Avon Bond Girl 007 parfümről, most azonban testközelből tapasztalhattam meg, milyen is igazi "bondlánynak" lenni. Egy kis ismétlés: az Avon és a James Bond "márkanév" együttműködésének eredményeként született meg ez a parfüm, mely a legújabb filmmel, a Quantum of Solace-szal nagyjából egy időben jelenik meg; az illat arca a legújabb Bond lány, Gemma Arterton színésznő.

A parfüm, a hivatalos leírás szerint, egy "szexi koktél bársonyos virágillatból, hűvös frissességből és meleg fás jegyekből" - és bár az én orrom szerint a hűvös frisseség egy kicsit a háttérbe szorul, az illat mindenképpen kellemes csalódás. Talán, mert emögött az illat mögött is a Firmenich cég áll, aki az egyik kedvenc parfümömet, a Valentino V-t is megalkotta (ha jobban belegondolok, még emlékeztet is egymásra a két illat). 

A parfüm főbb jegyei a fehér barack, a narancsvirág, a jázmin, az orchidea, a frézia, az ámbra, a kasmírfa és a pacsuli. Először elég gyümölcsös és virágos, édeskés, de nem gyomorforgató, ám ezt a jellegét eléggé hamar elveszti, és helyette valami meleg, érzéki, már-már süteményesen finom (de még mindig nem gejl édességről beszélünk!), nagyon enyhén virágos alap veszi át a helyét. Ez pedig nagyon, nagyon tartós - többszöri kézmosás hatására sem veszített az intenzivitásából.

Az üveg - mely egy kicsit egy női alakot idéz nekem - nagyon dekoratív, ám egyszerű és kézbe simuló.

Az egész termék, mint már írtam, kellemes csalódás: nagyszerű, finom, tartós illat, klassz csomagolás, jópofa reklám. Semmi extrára nem kell ugyan számítani, de ha valaki szeretne magának, viszonylag kedvező áron, egy olyan parfümöt, amit biztosan megjegyeznek mások, arra tökéletes.

Mindenképpen estére tudnám elképzelni, mert eléggé érzéki az én orromnak: olyan "bújós" illat. Vagy, igazi díváknak, akik tudják is viselni, anélkül, hogy elnyomná őket. Vagy, akár még olyanoknak is, akik félnek a nehezebb parfümöktől, mert nagyon jó szagolgatni (bátorságot ad, mindenféle féktelen cselekedetekhez :-D). 

És akkor a lényeg, a nyereményjáték: ha szívesen kipróbálnád a Bond Girl 007 parfümöt, akkor nincs más dolgod, mint elküldeni egy Bond-lányt játszó színésznő nevét (nem lehet Gemma Arterton...) a virgogirl@freemail.hu címre. A játék két hétig tart, november 7-én éjfélig várom a leveleket. A nyeremény pedig egy 50 ml-es Avon Bond Girl 007 parfüm!

Most, hogy a finishez ért az amerikaik elnökválasztási kampánya, egyre többet foglalkoznak azokkal a személyiségekkel, akik esetleg kiköthetnek a Fehér Házban. A legutóbbi - és az én blogom szempontjából is érdekes - "botrány", hogy kiderült: Sarah Palin alaszkai kormányzó, a republikánusok alelnökjelöltjének és népes családjának ruházkodására közel 150 000 dollárt költöttek, csak szeptemberben (ez kb 30 millió forint) - a republikánusok kampányának költségvetéséből. A kérdés egyrészt az, hogy megengedhető-e a személyes kiadások finanszírozása a "nagy közösből", illetve, mennyire tesz jót, vagy éppen rosszat, ha egy politikusról kiderül, hogy ennyire drága holmikat hord... ráadásul a gazdasági válság idején, és ráadásul úgy, hogy közben folyamatosan azt a képet igyekszik sugározni magáról, hogy ő csak egy a többi "dolgozó amerikai anya" közül.

Van még néhány dolog, amit Palin kritikusai felhánytorgattak: azon kívül, hogy a politikusnő ruhatárát olyan neves áruházak kínálatából állították össze, mint a  Saks vagy a Neiman Marcus, nemcsak őt magát, hanem a férjét és a gyerekeit is felöltöztették - sőt, még másokat is, hiszen a bevásárlásokat nem ő intézte, hanem a megbízottjai, akik, mint a számlákból kiderült, egy-két olyan ruhadarabot is "hozzácsaptak" a listához, ami biztosan nem lehet a Palin családé (a New York Times szerint kétéves kisgyereknek való ruhákat is vásároltak Palin számlájára, annak ellenére, hogy a kormányzó legfiatalabb gyereke alig hat hónapos...) A kritikusok azt is kiemelték, hogy Palin jóval több külföldi, európai tervező ruháját viseli, mint amerikai designerekét - ezt sem tartják tökéletesen elfogadhatónak. A republikánusok egy hivatalos közleményben azt írták, hogy a ruhákat a kampány végeztével jótékonysági célokra ajánlják fel, illetve, ha Sarah Palin úgy dönt, hogy megtartja azokat, akkor rendesen be fogja fizetni az adót a ruhák után.

Ezzel szemben a másik oldal egyik legfontosabb női szereplője, Michelle Obama, a demokraták elnökjelöltjének felesége a divatkritikusok egyik kedvence; bár azt sehol nem láttam, hogy csinosabbnak, vonzóbbnak vagy stílusosabbnak tartanák, mint Palint (aki szerintem kifejezetten csinos és vonzó nő...), de azt nagyra értékelik, hogy olcsóbb és elérhetőbb ruhákat visel, néhány holmiját olyan "egyszerű" boltokból szerzi be, mint pl. a H&M vagy a White House, Black Market, és amerikai tervezőket (még ismeretleneket is...) támogat azzal, hogy a nyilvános eseményeken az ő ruháikat viseli.

Ui: mindenkit szeretnék arra kérni, hogy a kommentjei szigorúan politikamentesek legyenek... ez ugyanis a divatról (illetve annak szükségességéről egy ilyen helyzetben) szól.

Kis vidámság: cuki kutyuskákkal minden megoldható.