Egy év különbséggel jött ki a Guerlain két illata, az Insolence és a My Insolence - véleményem szerint ebben az esetben úgy jártak, mint sok filmmel: a folytatást már nem kellett volna megcsinálni. Az Insolence meleg és kellemes édességéhez képest a My Insolence primitívnek tűnt nekem...

A 2006-os Insolence specialitása a "spirális technika"; azaz az illat nem piramisként épül fel, hanem egy lefelé irányuló spirálként, így, ahogy párolog a parfüm, a fej- illetve a szívillat aromái később is érződnek, nem tűnnek el teljesen (remélem, érthető). A főbb jegyek a málna, a bergamott, a citrom és a bogyós gyümölcsök, a szívillatban a narancsvirág, az ibolya és a rózsa, az alapillatban pedig az írisz, a szantál, a tonkabab és a pézsma.

A parfümöt a megalkotója, Maurice Roucel olyan nőnek szánta, aki "gondtalan" és "ironikus elegancia" jellemző rá - ez utóbbi biztosan én vagyok (legalábbis nagyon tetszik a meghatározás, szívesen használnám magamra), úgyhogy örömmel dugtam oda pisze, ám nem plasztikázott orromat az üveghez.

Nos, az illat elsőre nagyon édes, gyümölcsös és egy icipicit fűszeres, elképesztően meleg és simogató hatást kelt - valami, amibe szívesen burkolózik be az ember (de nem télen, mert ahhoz még fűszeresebb illat kellene), vagy szívesen merül el - olyasmi, mint egy érzéki fürdővíz. Utána már csak az édesség marad, nagyon kellemes, erős, de nem gejl (így írják vajon) illat, amit jó szagolgatni, de nehéz viselni, ugyanis tényleg mindent beterít maga körül, de egyáltalán nem tolakodóan. Úgyhogy aki nem szereti, ha méterekről érezni lehet egy parfümöt, az inkább kerülje el. Az illat alapja pedig egy púderes, kicsit a vaníliára emlékeztető kompozíció: erős, édes, de egyáltalán nem kellemetlen. Fejfájósoknak, érzékeny orrúaknak egyáltalán nem ajánlom, mert bármilyen finom is legyen, nagyon erős.

A My Insolence a fentiekhez képest sokkal frissebb, és szerintem primitívebb illat - ezt nem arra értem, hogy mennyi munka van mögötte, vagy mennyi összetevőből áll, csak valahogy leegyszerűsítettnek éreztem. A fő jegyei a málna, a mandulavirág, a jázmin, a tonkabab, a pacsuli és a vanília. Ennek ellenére egyáltan nem édes (elsőre - később az lesz), inkább friss, fűszeres illat, amelyben valahogy nem érzem kiegyensúlyozottnak az összetevőket. A parfümőr szerint ez az illat a "spontán, elbűvölő és nőies" hölgyeknek készült, én viszont inkább azoknak ajánlanám, akik nem szeretik túlbonyolítani az életet.

A reklámkapányhoz az Insolence arcának Hilary Swank kétszeres Oscar-díjas színésznőt választották (a reklám zenéjét a Muse együttes szolgáltatja). Nos, szerintem sem a színésznő, sem a reklám nem adja vissza az Insolence érzést - a My Insolece-hez sokkal jobban illenének.

Ha ajánlanom kellene, akkor az Insolence mindenképpen egy idősebb (30 körüli), kifinomultabb, de javíthatatlanul romantikus nő illata, akit nem zavar (és zavarba is csak a móka kedvéért jön), ha kinyitják előtte az ajtót, vagy rózsacsokrot küldenek neki a munkahelyére - és az sem zavarja, ha "le lehet követni" az illatnyomok alapján, hogy éppen merre járt. A My Insolence sokkal fiatalosabb és szemtelenebb illat, olyan nőknek, akik csak a lelkük mélyén romantikusak, de inkább keménynek akarják mutatni magukat.

Ja, azt kifelejtettem, hogy mindkét illat elképesztően tartós. 24 óra és számtalan kézmosás után még mindig éreztem a csuklómon a parfümöt. A csomagolása pedig gyönyörű.